A Magyar Nemzeti Bank friss, Savings Report 2025 kiadványa szerint a magyar háztartások pénzügyi nettó vagyona már a GDP 114 százalékát is elérte az év közepén. A megtakarításaink szintje európai viszonylatban is kiemelkedő. Papíron tehát a családok gazdagabbak, mint valaha. A számok mögé nézve azonban kiderül: a vagyon jó része a felső jövedelmi rétegeknél összpontosul, míg a középosztály és az alacsonyabb keresetűek nem feltétlenül érezhettek előrelépést életükben az elmúlt időszakban. Persze ez nem feltétlen jelenti azt, hogy évtizedes időtávot vizsgálva nem javult volna az életszínvonaluk, de az utóbbi évek válságai, elég a Covidra vagy a szomszédban dúló háborúra gondolni, jelentős ütést vittek be a gazdaságnak.
Sok háztartásban a mindennapi kiadások, különösen az élelmiszerek, még mindig a családi kassza jelentős részét viszik el. A Cofidis Hitel Monitor friss mérése szerint a háztartások 71 százaléka nehezen jön ki a jövedelméből, átlagosan havi 257 ezer forint plusszal éreznék „kényelmesebbnek" az életet.
Mindez azt jelenti, hogy miközben a gazdaság aggregált szinten némileg javul, az egyéni szinten érzékelt pénzügyi biztonság nem vagy csak lassan követi ezt a trendet. Az utóbbi fél évben már láthatjuk, hogy kezd helyreállni a kiskereskedelmi forgalom a KSH adatai szerint, amely a mérséklődő inflációnak és a növekvő reálbéreknek is köszönhető, de a bizonytalanság még mindig ott van a levegőben.
Közeledik az év legdrágább hónapja
Az aggregált statisztikákat érdemes fenntartásokkal kezelni, mivel a „gazdagodás" nem mindig az életszínvonalban, hanem némely esetben a statisztikai táblákban jelenik meg.
Azt is látjuk, hogy a hitelfelvétel újra lassan elfogadottá válik, ugyanakkor az MNB adatai szerint a háztartási adósság a GDP arányában csupán 20 százalék körül mozog, ami nemzetközi összehasonlításban is alacsony.
A Cofidis Hitel Monitor kutatása szerint a lakosság 12 százaléka tervez hitelt felvenni egy éven belül - ez enyhe emelkedés a tavasszal mért 9 százalékhoz képest, és a 2023-as mélypont után újra növekvő tendenciát jelez. A következő három hónapon belül pedig a megkérdezettek 3 százaléka tervez hitelt felvenni, amely a márciusi egy százalékhoz képest érzékelhető növekmény.
A lakáscélok továbbra is a lista élén állnak, de március óta változatlanul 29-29 százalék tervez lakásvásárlást és -felújítást is negyedéves távlatban.
Személyi kölcsönt legtöbben továbbra is háztartási gépek vásárlására vesznek fel, de ismét nőtt azok aránya is, akik a háztartási bevételek-kiadások egyensúlyban tartása okán választották - ez arra utal, hogy a hitel nem luxuseszköz, hanem a háztartások alkalmazkodási mechanizmusának része lett.
És közben közeledik december, az év legdrágább hónapja, elég csak a karácsonyra gondolnunk. A Cofidis kutatása szerint idén átlagosan 129 ezer forintot terveznek költeni az ünnepre a magyar családok, ami 27 ezer forinttal több, mint tavaly. Az ajándékokra szánt összeg viszont évek óta nem változik - nagyjából 46 ezer forint maradt a „lélektani határ". Az ünnepi menü és az élelmiszerárak viszont tovább nőttek, így a többletkiadások nem feltétlen a bőségből, hanem a drágulásból fakadnak.
Az idei ünnep a normalitás fenntartásáról szól
A Black Friday akciók vonzereje is csökkent: a vásárlók 80 százaléka szerint ezek a leárazások sokszor csak látszatkedvezmények. A többség már tudatosan előre vásárol, nem a reklámok, hanem a pénztárcája diktálta ritmusban. Ez a magatartás jól mutatja, hogy a spórolás egyre inkább az új normalitás része.
A karácsony 2025-ben így inkább szól a megszokott rituálék fenntartásáról, mint a fogyasztói örömről. A legtöbben akkor sem mondanának le a közös vacsoráról, a fenyőről és az ajándékozás gesztusáról, ha kevesebb pénzük lenne - mert ezek az ünnep lelki tartópillérei.
A számok tehát egyszerre mutatnak erőt és sebezhetőséget: nő a vagyon, de nem mindenkinél, csökken az adósság, de nem mindenki tud félretenni. A karácsonyi költekezés ezért nem a pazarlásról, hanem a biztonságérzetről szól. A legtöbben nem azért vesznek ajándékot, mert megtehetik, hanem mert meg szeretnék tartani azt az érzést, hogy minden rendben van - legalább az ünnepek idején.
