Az igen gyorsan digitalizálódó pénzügyi világ fejlesztéseinek összefoglaló neve a fintech. A kérdés, hogy valójában milyen változásokat várhatunk ettől a trendtől, hogyan alakítja át mindennapjainkat például a mobilfizetés, a távoli számlanyitási lehetőség, vagy éppen a kriptopénzek térnyerése.
A Cofidis Hitel Monitor legfrissebb kutatásában az utca emberét arról kérdezték, hogy mi az a fintech. Lehetne számokkal dobálózni, de a lényeg: a többségnek fogalma sem volt róla, hogy a fintech kifejezés mit is takar… Jó-jó, említsük meg a számokat, legyünk mégis korrektek, ismerjük el: száz magyarból 20 hallott róla. Vagy – és ez nem a kutatók hibája – épp meghallotta a szót, és gyorsan rámondta, hogy hallott már róla, mert nem akart tudatlannak tűnni.
Fontos a működési elv?
De tegyük fel a 100 forintos kérdést: miért is kellene egy átlagembernek a szakmai-technológiai fogalmaknak akár csak a jelentésével tisztában lennie? Én egy döntően innovációval és technológiával foglalkozó, kütyüvilág iránt fogékony és igen érdeklődő újságíró vagyok, de be kell vallanom: halvány fogalmam sincsen arról, hogy hogyan működik valóságban a netes hálózat, a GPS, az okostelefon vagy akár az okostévénk a nappaliban. Az elvet persze nagy vonalakban ismerem, mert érdekel a téma és olvasgattam róla, de ha mondjuk fodrász, énektanár, vagy börtönőr lennék, még ennél is kevésbé érdekelne a szerkezeteinkben megbúvó okos tudás mikéntje. Megszerelni meg még a legprofibb műszerek és szerszámok birtokában sem tudnám, neki sem fognék a lehetetlennek. Nekem a lényeg, hogy tudjak beszélni, sőt video-telefonálni a másikkal akárhol is van, akár a Föld másik felén, pár kattintással pizzát vagy új kütyüt rendelhessek a neten. Vagy épp odataláljak külföldön is a telefonomról, az AirBnb-n foglalt szállásomra, persze Uber sofőrnek az én GPS-emmel is segítve a pontos útvonal megtalálásában. Vagy akár telefonnal tudjak bitcoint vásárolni és azzal fizetni. Hogyan? Nem lényeges.
Könnyű legyen és biztonságos, a többi mellékes…
Meggyőződésem, hogy a gyártók és a lobbiszervezetek is kissé szereptévesztésben vannak, amikor a fintech, vagy annak valamely részterülete kapcsán mondjuk az NFC rövidítést, vagy akár csak az NFC chipek működési elvét akarják megmagyarázni. Szerintem ez nagyon kevéssé lényeges. Végső soron a felhasználóknak az a lényeg, hogy amit használnak, azt könnyen és egyúttal biztonságosan tehessék. Tudom-tudom, hallottam szakmai előadásokon, workshopokon, hogy mérnöki szempontból, különösen a fintech fizetési részénél, nagyon nehéz megoldani, hogy kényelmes is legyen valami (például ne kelljen PIN kódokat pötyögni), de egyúttal szuper-biztonságos is.
De ami szép a dologban, hogy ezen nem is kell gondolkodni, mert az okostelefonok pókháló szerű feloldómintái vagy ujjlenyomat-olvasói szinte száz százalékosan megoldották ezt a kérdést – egy 9-10 pont összekötésével járó feloldómintát még az FBI sem tudott felnyitni, amikor egy bűnöző telefonját lefoglalták… És elnézést kérek, de ha a felhasználó, akinek netbankja a telefonjában van, vagy a bankkártyája is bele van költöztetve a készülékbe, mégsem állít be egy feloldómintát vagy ujjlenyomatos nyitást – az magára vessen… Persze a bankok ilyenkor sem bízzák a véletlenre a dolgot: a telefonba applikált bankkártyáknak már virtuális, így sűrű időközönként egyszerűen lenullázódó kártyaszámaik vannak és még egy 6 jegyű PIN kóddal is védeni szokták a mobilba bevarázsolt bankkártyákat. Ugyanígy a netbankos applikációknak is külön jelszava és/vagy PIN kódja van – ha lehet azért ez ne a születési dátumunk legyen és ne legyen ugyanaz, mint a telefont feloldó kód…
Kit érdekel, hogy hány megahertz?
De menjünk is vissza kicsit az eredeti problémához, a technológia és az ember kapcsolatához, melyre két szemléletes példát hoznék. Az egyik Steve Jobsé volt: az Apple vezére soha, semelyik iPhone, iPad vagy iPod – fél világ által élőben követett – bemutatóján nem kérkedett a technikai specifikációkkal. Sőt, lényegében egyszer sem mondta el, hogy hány megahertzesek a telefonokban ketyegő központi chipek, van-e NFC a telefonban, milyen képernyő-frissítési frekvenciát tud a grafikus processzor, és sorolhatnánk még a hasonló mérnöki közelítésű tulajdonságokat.
Ezek a valóságban haszontalan, az emberek 3-5, de legfeljebb 10 százalékát érintő és érdeklő számadatok, technikai paraméterek. Az Apple legendás alapítója mindig inkább arról beszélt, mi az, amire használni lehet az új készüléket!
Az Apple által tökélyre vitt applikációknak is éppen ez a lényege. Az emberek egy jó része nem azért vesz Apple telefont, mert az gyors, vagy mert X megapixel felbontású fotókat készít. Nem. Hanem először is azért veszünk iPhone-t, mert az sikk, és másodsorban: mert működik, méghozzá jól működik. Emberléptékű és emberszabású eszköz. És ezt tükrözik az adott készüléken futó, sokszor csak Apple-re kitalált, remek applikációk is. Az adja el a készüléket (és a fintech trendet is), amire jó, amiért jobb vele, mint nélküle. És még csak nem is kell tudni, hogy mi annak a megoldásnak a pontos neve, műszaki háttere, vagy, hogy mitől és miként működik.
A liftgombok dilemmája
És akkor a másik – a fentihez kapcsolódó – példa, amit az egyik távolabbi ismerősöm szokott mondogatni, akinek a szavára sokat adok. Talán azért, mert letett valamit az asztalra. Akiről szó van, ő Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója, a legidősebb magyar IT világsiker atyja. Szerinte az az igazi gond a mérnöki gondolkodással, hogy a műszaki szakik mind a mai napig nem, vagy csak korlátozottan képesek az „egyszerű felhasználók” fejével gondolkodni. Tehát amikor megalkotnak valamit, akkor nem nekik, nem az átlagembereknek terveznek, hanem a hozzájuk hasonló mérnökembereknek. Sokan a mérnöktársadalomból talán kissé le is nézik a „lámákat”, ahogyan például az IT-sek hívják az informatikához látványosan nem értő tömegeket.
Ezzel kapcsolatban szokta emlegetni Bojár Gábor korábban a liftgombok dilemmáját. Pontosabban, hogy a felvonókat tervező mérnökök sehol a világon (pedig van azért jó néhány gyártó) nem terveznek Cancel (Mégse) gombot a liftbe. Miért? Mert fel sem merül a tervezéskor, hogy a felhasználó esetleg téveszt vagy hezitál és a 10-ik helyett véletlenül a 9-ediket nyomja meg – ilyen a mérnöki logika.
És akkor még nem is beszéltünk a felhőkarcolók nagy forgalmú liftjeiről. Mert hát ott sincsen Cancel gomb: ha a 33-ikra akarunk feljutni, de rosszat, mondjuk 43-ast nyomunk, akkor várakoztathatunk-bosszanthatunk sok embert. Vagy felmehetünk egészen a tetőre, például a 66-ig vagy a 99-ig a gyűjtővezérléssel, és majd visszafelé kiszállhatunk a helyes emeleten. Mi több, arra sem gondoltak, hogy a gyerekek sokszor viccből végignyomogatják a gombokat a 99 emeletes óriási házakban is. Pedig nem új találmány a gépi felvonó: lassan kétszáz éves lesz, és nem nagy műszaki kihívás egy Mégse gomb.
Csippantok, nem kotorászok
Mire is akarok mindezzel kilyukadni? Arra, hogy – szerény véleményem szerint legalábbis – hagyni kell az embereket. Nem muszáj mérnököket nevelni belőlük. Egyszerűen csak hadd használják a technológiát. Az érintős bankkártyák is villámgyorsan elterjedtek, mert kényelmesek és igen, ki merem mondani biztonságosak. Magamon is azt vettem észre, hogy a mély zsebekben és táskák, tárcák alján az aprópénzért kotorászás – a „nincs éppen egy tízesem, húszasom, ötvenesem” nevű, pénztárosokat is idegesítő problematika – helyett szívesebben csippantom oda a PayPass-os plasztiklapot. Több önfegyelem kell hozzá, igen, mert nem érzi annyira az ember a pénzköltés súlyát, felelősségét, mint mikor a zsebét lehúzó aprók, vagy az új ropogós ezresek fogynak. De attól, hogy nem ismerem jól az érintésmentes fizetés technikai-technológiai hátterét, még bízom abban, hogy az biztonságos. Voltak tömeges visszaélések? Ön hallott ilyenekről? Én nem nagyon, csak elszigetelt esetekről, melyek többségében a felhasználó volt a ludas és/vagy a biztosító állta az esetleges kárt. Aki pedig a részletekre kíváncsi, az megtalálja elég helyen a neten a technológia leírását és minden csínját-bínját, hiszen a mérnök-újságírók előszeretettel magyaráznak a kütyübolond követőiknek. És ez a kör bizonyosan azonnal rávágja majd, hogy mi az a fintech, ha valaki megkérdezi.
