Arról is minden, 2008-ban már felnőtt magyar embernek van valamilyen elképzelése, hogy őt, vagy környezetét miként érintette a tíz évvel ezelőtti pénzügyi válság. Még az okokat tekintve is képzettek vagyunk, tudjuk, hogy a túlzott eladósodás, az idegen devizákban felvett hitelek súlyosbították, az eredetileg amerikai ingatlanáresésből induló, de később volt pénzügyi, tőzsdei, reálgazdasági következményekkel is bíró krachot.
Érdekesség egyébként, hogy az elmúlt évtizedekben nem ez volt az egyetlen olyan fontos gazdasági történés-sorozat, amikor megfordult a logika, és valójában nem a reálgazdaság bajaiból lett tőzsdei áresés, hanem egy eszköz árának (itt az ingatlanárak) eséséből lett akkora haddelhadd, hogy maga a reálgazdaság is lelassult.
A magyar lakosságnak persze nem sok amerikai, ír, vagy spanyol ingatlanja volt, vélhetően tőzsdei részvények sem hemzsegtek a „kaptárban”, nálunk a legemlékezetesebb válság hatás a svájci frank és az euró drágulása és a devizahitelek rémálommá változása maradt.
A lakossági devizahitelezés szitokszóvá vált, és bár mára a forintalapú hitelpiac újra visszaerősödött, a felmérések (mint például az NRC legújabb kutatása) nagyon határozottan azt mutatják, hogy a válság negatív következményeire pontosan emlékeznek a magyarok, és mélyen belénk ívódtak a hitelfelvétellel kapcsolatos kockázatok és az óvatosság.
De vajon mi a helyzet 2019 elején? Közeleg-e ismét egy gazdasági válság, és mennyire vagyunk felkészülve rá, mint hitelfelvevők? A válasz egyszerre lehet óvatosságra intő, de egyszerre lehet egy kicsit bizakodó is. Hiszen a kockázat-kezelés természetesen mindig indokolt, és valóban már vannak előjelei egy tíz éves szuperpozitív trend után az újabb krízisnek, ugyanakkor a magyar gazdaság és a magyar hitelfelvevők is sokkal, de sokkal jobb helyzetben vannak most, mint voltak tíz éve.
A 2009 és 2018 közötti évtizedben a világ rendkívül kedvező gazdasági helyzetben volt, Magyarország pedig még ehhez képest is jobb időszakot futott.
Csak gyorsan néhány tényezőről!
- Nem nagyon volt infláció
- a nyersanyagok (elsősorban az olaj) nem volt már olyan eszement drágák,
- alacsony volt a kamatláb, vagyis nem került sokba sem az államadósság finanszírozása, sem a lakossági hitelek törlesztése,
- nőtt a világgazdaság, de nőtt a magyar gazdaság is,
- szépen emelkedtek a bérek,
- jutott munka mindenkinek és
- egy nagy rakás uniós forrás is segítette a pörgést.
A fák azonban soha nem nőnek az égig. Amíg pár évig telepumpálták a jegybankok a világot pénzzel, addig minden szárnyalt, minden ment felfelé, a sok egyre vagyonosabb ember bátran fogyasztott.
De most eljött az idő a mennyiségi szűkítésre, a pénzmennyiség csökkentésére. Ha kevesebb a pénz, akkor az eddigi csodálatos lakás-, ingatlan-, részvény-, kötvénypiaci áremelkedésben megtestesülő gazdasági csoda megfordulhat.
Vagyis itt vannak a kamatemelések, drágulhatnak a hitelek, eshetnek a tőkepiacok. Eljöhet a válság.
Amikor emelkednek a kamatok, annak vannak gazdaság-lassító hatásai. Gondoljunk csak bele, ha a háztartásoknak többet kell a magasabb kamatok miatt a hiteleik törlesztésére fordítani, akkor kevesebbet tudnak fogyasztani, kevesebbet járnak étterembe, nem utaznak nyaralni, és a többi és a többi, vagyis a magyar gazdaságban kevesebb lesz a kereslet, lassulhat a növekedés.
De akkor miért lehetünk most, 2019 első negyedében mégis egy kicsit optimistábbak? Leginkább azért, mert tanultunk 2008 hibáiból, a magyar gazdaság külső sérülékenysége ma már sokkal alacsonyabb, mint volt tíz éve.
A magyarok közössége, vagyis az állam immár sokkal kisebbrészt van idegen devizában és idegen országok felé eladósodva. A magyarok közösségének forintban, a magyar lakosság felé kamatot fizetni nem olyan megterhelő.
Hasonlóképpen az egyedi magyar lakossági hitelfelvevők is egészségesebben, forintban és sokszor kiszámítható, fix kamatozással, hosszabb kamatperiódussal (vagyis hosszabb ideig változatlan kamatok mellett) vannak eladósodva.
Kívülről sok minden betehet nekünk. Azt gondoljuk, hogy a brexit, vagy az amerikaiak kereskedelmi háborúja nem érinthet minket? Dehogynem. Ha a német autógyártók kevesebb autót tudnak nagy-Britanniába, vagy az Egyesült Államokba értékesíteni, az egész magyar GDP-termelés is pofont kaphat. Mégis, a belső stabilitás biztonságosabb helyzetet jelent.
A túlzott, a kigazdálkodhatatlan eladósodás természetesen mindig káros, ilyenkor a jövőt éljük fel.
Ha azonban egy háztartás felelősen, a saját anyagi lehetőségeit jól beosztva használ hiteleket, akkor összességében képes lehet a saját élete során ügyesen optimalizálni az anyagi javak felhasználását.
Nagyon leegyszerűsítve egy család dönthet úgy, hogy 20 évig albérletben él és gyűjt a saját lakásra, majd végre 20 év után beköltözik a hőn áhított sajátba.
Vagy dönthet úgy is, hogy azonnal beköltözik a család kényelmét szolgáló saját lakásba, viszont utána húsz évig törleszt.
Mindkettőben lehet ráció, de 2008 tapasztalatai abban is segítenek, hogy aki a második verziót választja, az véletlenül se kerüljön fenntarthatatlan, kiszolgáltatott helyzetbe.
